Elég jó nap

Reggel elkezdtem ébredezni de lusta voltam felkelni ezért átfordultam a másik oldalamra.
- Jó reggelt. köszönt egy férfi hang.

Gyorsan kinyitottam a szemem és felültem.
- Mi a fenét keresel itt,Damon? mondtam felháborodottan.
- Kedvem volt itt aludni. mondta Damon majd mosolyra húzta a száját.
- Te itt aludtál? mondtam.
- Nem aludtam itt. Azt nem mára terveztem. mondta Damon.
- Mi van? mondtam felháborodottan. Damon csak mosolygott.
- Menj ki a szobából! utasítottam.
- Mint már mondtam ez az én házam. Ott vagyok ahol akarok lenni. mondta Damon.
- Ah, látom vissza tért az óvodás Damon. mondtam majd lehúztam magamról a takarót felakartam állni de megszédültem és vissza ültem az ágyra.
- Jól vagy? kérdezte Damon. Megfogtam a fejem.
- Jól. mondtam határozottan.
- Nem úgy tűnik. Mikor ittál utoljára vért? kérdezte Damon.
- Fogalmam nincs. mondtam.
- Akkor öltözz fel és elmegyünk reggelizni. mondta Damon majd kipattant az ágyból. Ránéztem majd felemeltem a szemöldököm.
- Na gyerünk. Lent megvárlak. mondta Damon majd kiment. Bementem a fürdőbe majd beálltam a zuhany alá. Perceken belül Damon jött be.
- Elfelejtettem mondani,hogy... de nem fejezte be hanem megállt és tátott szájjal nézett.

- Nem tudtad volna később mondani? mondtam.
- Most már nem bánom. mondta Damon.
- Hogyha már itt vagy adhatnál egy törölközőt. mondtam. Damon oda nyújtott egy törölközőt.
- Kimennél? mondtam.
- Lent megvárlak. mondta Damon.
- Ezt mondat az előbb is... mondtam majd magam köré tekertem a törölközőt. Damon megfordult majd kiment. Gyorsan felöltöztem megszárítottam a hajam és lementem.
- Mehetünk? kérdeztem. Damon megitta a pohár whiskeyét majd azt mondta.
- Mehetünk.
- Hova mentek? kérdezte Elena aki éppen akkor jött be a nappaliba.
- Reggelizni. suttogtam a fülébe. Damon Elenára mosolygott majd elmentünk.
- Ötlet,hogy hova menjünk? kérdeztem.
- Ó, itt sok a választék. De nem ölheted meg őket. mondta Damon.
- Ez szomorú. mondtam majd lebiggyesztettem az ajkam.
- Hidd el így is élvezni fogod. mondta Damon.
- Majd meglátjuk. mondtam. Damon egy kávézóhoz vitt.
- Menjünk be előbb igyunk. mondta Damon.
- Te fizeted. mondtam majd bementem.
- Szerintem fizeti az én jó barátom. mondta Damon majd megveregette az egyik pasas hátát aki a pultnál ült.
- Damon... és Elena? kérdezte a pasas.
- Alaric... meglep,hogy itt talállak. Nem kéne történelem dolgozatokat javítanod?! mondta Damon majd mosolyra húzta a száját.
- Elena te mit keresel itt? Damonnel? kérdezte a pasas.
- Nem Elena vagyok. mondtam majd kértem egy pohár whiskeyt.
- Katerina? kérdezte a pasas.
- Ez már annyira unalmas. Valamit kell csinálnom,hogy ne hasonlítsak rájuk. mondtam.
- Ric, ő nem Elena és nem is Katerina. mondta Damon.
- Pff, azért ennyire nem vagyok bepiálva. mondta a pasas.
- Aida Jenkins vagyok. mondtam majd nyújtottam a kezem.
- Alaric Saltzman. mondta majd ő is nyújtotta a kezét.
- Te vadász vagy,igaz? mondtam majd elhúztam a kezem.
- Visszavonult vadász. mondta Alaric. Elkezdtem nevetni.
- Végül is fura,hogy egy vámpír vadász. Vámpírokkal barátkozik. mondtam majd lehúztam a pohár tartalmát.
- Damon azt hiszem én komolyan elmegyek és harapok egyet. Kint várlak. mondtam.
- Ne hülyéskedj már. Én is megyek. Ric mindjárt vissza jövök beszélni akarok veled. mondta Damon majd jött utánam. Kimentünk én pedig megpillantottam egy lányt aki éppen ment be egy utcába.
- Osztozol rajta? kérdezte Damon.
- Ha nagyon muszáj. mondtam majd elindultam a lány után. Mikor már bent voltunk az utca közepébe a lány elé suhantam majd belenéztem a szemébe.
- Ha sikítasz megöllek. mondtam majd megváltozott az arcom és a nyakába haraptam.

Damon is oda jött majd ő is beleharapott a lány nyakába. Mikor már a lány nem állt a lábain Damon elhúzott tőle.
- Elég! mondta.
- Neked lehet elég, de nekem nem. mondtam majd újra megharaptam a nyakát és elkezdtem szívni a vérét.
- Aida, fejezd be! Megölöd. mondta Damon. De én továbbra se húztam el a fejem. Damon megfogta a vállam majd elhúzott. Láttam,hogy Damonnek is tiszta vér a szája.

- Megbeszéltük,hogy nem öljük meg az embereket. mondta Damon.
- Egy ember még nem a világ vége. mondtam.
- Mystic Fallsba hamar rájönnek hidd el. mondta Damon. Belenéztem a csaj szemébe majd azt mondtam neki.
- Felejtsd el ezt az egészet!
A lány utána elment én pedig ott maradtam Damonnel.
- Örülsz? kérdeztem.
- Hidd el én is megölném, de nem akarok bonyodalmakat. mondta Damon. Megforgattam  a szemem majd elindultam ki az utcából.
- Bemegyek még a Grillbe beszélek Ricel és jövök, rendben? Ne csinálj hülyeséget! mondta Damon majd bement a Grillbe. Én kint nekidőltem a falnak majd vártam Damonre. Fél óra múlva jött ki.

- Eddig tart nektek egy beszélgetés? kérdeztem.
- Fontos dolgok. mondta Damon.
- Gondolom mennyire. mondtam majd elindultam. Nemsokkal indulás után megcsörrent a telefonom.
- Igen? szóltam bele.
- Aida. Stefan vagyok. mondta a telefonba Stefan.
- Honnan tudod a telefonszámomat? kérdeztem.
- Az mindegy. Hol vagytok? Damon veled van? kérdezte Stefan.
- Igen, Stefan. Itt van. mondtam.
- Mi a fenét csináltok? mondta Stefan idegesen. Damon kikapta a kezemből a telefont majd kihangosította.
- Nyugi, öcskös. A Grillben voltunk. mondta Damon.
- Nem kellett volna szólni? kérdezte Stefan.
- Nem tartozom neked beszámolóval,öcsi. mondta Damon.
- Siessetek haza. Kaptunk egy levelet. mondta Stefan.
- Hú, szerelmes levél? kérdezte Damon.
- Nagyon humoros,Damon. mondta Stefan.

- Nyugi,öcskös. Akkor otthon. mondta Damon majd letette a telefont. Damon vissza adta a telefont egy mosoly keretében. De én csak megforgattam a szemem. Mikor haza értünk a ház előtt még megálltunk.
- Hát, kösz ezt a napot Damon. mondtam.
- Szóval akkor ez azt jelenti,hogy jó napod volt? kérdezte Damon.
- Igen, mondhatni jó napnak. mondtam majd mosolyra húztam a szám. Damon elém állt majd nagy meglepetésemre arcon puszilt.
- Örülök. mondta Damon majd bement a házba.