Két hasonmás?!

Ma este egy szállodába szálltam meg. Még hozattam a lakosztályomba egy üveg whiskeyt és lefeküdtem aludni. Reggel mikor felkeltem éhes lettem. Elmentem letusolni most kivételesen kivasaltam a hajam, majd felvettem egy sportosabb öltözéket mivel futni is el akartam menni. Elmentem az erdő felé majd észrevettem egy veszekedő párt. Láttam,hogy a pasas beszáll az autójába majd elhajt. Oda mentem a nőhöz. A nő kicsit megijedt de nem foglalkoztam vele.
- Ne haragudj ha megijesztettelek csak láttam,hogy veszekedsz azzal az emberrel és gondoltam ide jövök. mondtam.
- Nagyon aranyos vagy, de nem tartozik rád. mondta a nő.
- Ó, most már megértem miért hagyott el a pasid. Azt hiszem akkor nem is fogsz neki hiányozni. mondtam majd megváltozott az arcom és a fogaim is előbújtak.
- Ne sikíts! utasítottam majd megragadtam elfordítottam a fejét és beleharaptam a nyakába. Kiszívtam az utolsó csepp vért is majd elindultam egy kicsit "edzeni". Kiértem egy pálya szerűséghez, majd elkezdtem körbe futni a pályát.
- Elena! hallottam egy férfi hangját mögöttem. Nem álltam meg hanem kocogtam tovább. A férfi mellém kocogott. 

- Öö... hello. köszönök.
- Katerine? kérdezi a pasas.
- Miért hiszi azt mindenki rólam,hogy az a Katerina vagy kicsoda vagyok? mondtam majd megálltam
.- Az ott vér a szád sarkában? kérdezi a pasas. Oda teszem az ujjam letörlöm a vért majd lenyalom az ujjamról. 
- Hát ez ott maradt. mondtam.
- Na, de végre elmondanád,hogy ki az az Elena, vagy Katerina? kérdeztem.
- Csak azért hittem mert teljesen ugyan úgy nézel ki mint ők. mondta a pasas.
- Bocs ha csalódást okoztam. mondtam majd elkezdtem sétálni.
- Stefan Salvatore. mondta a pasas majd nyújtotta a kezét.
- Örültem, Stefan. mondtam.
- Nem akarsz beszélgetni? kérdezte.
- Bocs, de nem. mondtam.
- De meg kéne beszélnünk,hogy ne ölj meg embereket. mondta Stefan.
- Ugyan miből gondolod,hogy embereket ölök? kérdeztem.
- Tudom,hogy vámpír vagy. Ne tagadd le,hogy nem öltél embert. mondta Stefan.
- Most vagy te is vámpír vagy. Vagy vámpír vadász. De ha a második akkor most itt foglak megölni. mondtam majd Stefan elé sétáltam.
- Én is vámpír vagyok. De nem iszom emberi vért. mondta Stefan. Elkezdtem nevetni.
- Ez nevetséges. mondtam.
- Komolyan nem iszom emberi vért. Én állatival táplálkozom és szeretném ha te is azzal táplálkoznál. mondta Stefan.
- Bocs...Stefan. De nem hinném,hogy szükségem van rá. mondtam.
- Nézd, ha embereket ölsz valószínűleg rájönnek a titkunkra. De mivel ezt nem szeretnénk, szeretném ha nem ölnél embereket. mondta Stefan.
- Húha, akkor ezt megfontolom. mondtam majd elindultam,hogy leüljek a padra. Stefan mellém ült.
- Most költöztél ide, igaz? kérdezte Stefan.
- Igen. mondtam egyszerűen.
- Honnan jöttél? kérdezte Stefan.
- New York. mondtam majd Stefan felé fordultam.
- Akkor értem,hogy miért vagy hozzá szokva az ember öléshez. mondta Stefan.
- New York nagy város. Senkinek nem tűnik fel ha pár ember elhalálozik. mondtam.
- Kicsit régiesen beszélsz. Hány éves vagy? kérdezte Stefan.
- Most komolyan így ismeretlenül itt beszélgetünk? kérdeztem.
- Ha el mondod hány éves vagy és,hogy most hol laksz teszek fel neked egy ajánlatot. mondta Stefan mosolyogva.
- 17 vagyok... vagyis 164. És a válaszom,hogy hol lakom akkor egy egyszerű választ adok. Egy hotelban. mondtam.
- Akkor az én ajánlatom pedig az,hogy költözz hozzám. Mármint ne érts félre, hanem szívesen elfoglalhatod a vendégszobát. Meg szeretnélek szem előtt tartani, nem akarom,hogy még többet gyilkolj. mondta Stefan.
- Hmm... Költözzek hozzád? kérdeztem. Majd elkezdtem nevetni.
- Mi olyan vicces? kérdezte Stefan.
- Az,hogy ez tiszta olyan mintha már régóta ismerlek és megkérsz,hogy lakjak veled. mondtam.
- Nem ez inkább olyan, nem akarom,hogy tovább ölj és érdekel, bár biztos vagyok benne,hogy a Petrova vérvonalba tartozol kérés. mondta Stefan.
- Na ez felülmúlta az enyémet. mondtam nevetve majd felálltam.
- Nos? kérdezi Stefan.
- Akkor elfoglalom a vendégszobát. mondtam.
- Most már tudom,hogy biztosan nem Katerina vagy. mondta Stefan majd felállt.
- Miből gondolod? kérdeztem.
- Mert Katerina sosem nevetne így. mondta Stefan.
- Szóval ez ciki ha valaki nevet? kérdezem.
- Nem nekem kifejezetten tetszik ha mosolyogsz. mondta Stefan.
- És mi van azzal az Elenával? kérdezem.
- Ő ember, szóval ő még nevet sokat. mondta Stefan.
- Ó, szóval egy emberre hasonlítok... most már egyre kíváncsibb vagyok. mondtam majd elindultam.
- Sok cuccod van? kérdezi Stefan.
- Csak két bőrönd. A többit majd küldik. mondtam.
- Oké, akkor menjünk el azért a két bőröndért. mondta Stefan. Elindultunk én felmentem a bőröndökért majd elindultunk Stefan házához.
- Ez a Salvatore birtok. mondta Stefan.
- Hát, elég tágas. mondtam.
- Hát,igen. Muszáj nagynak lennie. Nem szeretem ha kicsi a ház. mondta Stefan. Bementünk a házba majd Stefan megmutatta a szobámat.
- Váó, sok könyved van. mondtam.
- Ezek inkább naplók. mondta Stefan.
- Te naplót írsz? kérdeztem.
- 1864-től kezdve. mondta Stefan.
- Akkor változtál vámpírrá? kérdeztem.
- Igen, honnan tudtad? kérdezte Stefan. Elkezdtem nevetni.
- Tippeltem. mondtam majd letettem a bőröndömet és kinyitottam.
- Nem akarlak kihasználni, de megéheztem. Nincs véletlen vértasakod? kérdeztem.
- Azt hittem csak emberből iszol. mondta Stefan.
- Eddig úgy volt, de mivel megengedted,hogy nálad lakjak ezért tasakot iszok most. mondtam.

- Ó, ez meglep. Most már tényleg más vagy mint Katerina. mondta Stefan.
- Mesélj már Katerináról. mondtam.
- Nem hinném,hogy jó ötlet. mondta Stefan. Oda sétáltam a bőröndhöz és kivettem belőle egy jó fajta bourbon whiskeyt.
- Ez mellett elmondod? kérdeztem majd feltartottam a whiskeyt.
- Milyen fajta? kérdezte Stefan.
- Bourbon. mondtam.
- Akkor menjünk le. mondta Stefan.
- Megvárod még begöndörítem a hajam? Nem szeretem ha ki van vasalva. mondtam.
- Persze, lent várlak. mondta Stefan. Begöndörítettem a hajam majd lementem, Stefan már vett elő két poharat és öntött egy pohár whiskeyt. Nekitámaszkodtam a széknek és elkezdtem kérdezősködni.

Stefan elkezdett mesélni én meg tátott szájjal bámultam.
- Szóval én is a Petrova vérvonalhoz tartozom? kérdezem.
- Ez biztos. Elena, Katerina és közted egy kis különbség sincs. mondta Stefan.
- Nem szívesen ismerném meg Katerinát. mondtam.
- És mi van Elenával? kérdezi Stefan.
- Az se lenne jó, félek,hogy a végén még bántom. mondtam nevetve.
- Nem hiszem,hogy olyan lennél,hogy mindenkit megölsz. mondta Stefan.
- Stefan, nem ismersz te engem. mondtam majd kiittam a pohár tartalmát.
- Akkor azt mondom,hogy nem szeretném meg ismerni azt a feledet. Jobban tetszik ez. mondta Stefan. Nem is válaszoltam vissza neki.
- Most ha nem bánod elmennék. Lefekszem. mondtam.
- Menj csak, holnap találkozunk. mondta Stefan.
- Jó éjszakát,Stefan. mondtam.
- Jó éjszakát... Hé, még a nevedet sem tudom. mondta Stefan.
- Aida. Aida Jenkins. mondtam mosolyogva majd felmentem. Gyorsan átvettem a "pizsomát" és lefeküdtem aludni.