Történet

Reggel elkezdtem ébredezni, de még elég sötét volt. Felültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Gondolkodtam,hogy nem tudtam arról,hogy Petrova vagyok?! Egyszerűen ezt nem értem.Lehet csak hazugság az egész. Felkeltem bementem a fürdőbe és most kedvem támadt kivasalni a hajam, bár tudom,hogy nem lesz egész nap úgy. Elkezdtem vasalni a hajam elég unottan. 

Mikor végre kész lettem a hajvasalással vissza mentem a szobába és észre vettem egy képet az éjjeliszekrényen. 

Elkezdtem mosolyogni, de kicsit meglepődtem,hogy Stefannak igaza van. A képet nézve gondoltam,hogy ő lehet Elena. Egy picit sem tér el tőlem, és az a nyaklánc is nagyon ismerős. Vissza tettem a képet az éjjeliszekrényre majd vissza mentem a fürdőbe,hogy elvégezzem a reggeli teendőket. Egy jó negyed óra után végeztem. Felvettem egy szokásos öltözéket majd elindultam lefelé,hogy igyak valamit. 
Lent megpillantottam egy nem várt személyt.

 

- Te? kérdeztem meglepetten. De nem kellett sok, a nyakamnál fogva nekiszorított a falnak.

- Katerina! mondta a pasas.
- Te meg mit keresel ebben a házban? kérdeztem.
- Ó, Katerina, ne játszd meg magad. mondta a pasas.
- Nem Katerina vagyok. Értsd már meg. mondtam.
- Damon! Engedd el ő nem Katerina! mondta Stefan.

 

- Elena? kérdezte a pasas.
- Stefan, ő meg mit keres itt? kérdeztem Stefanhoz fordulva.
- Ő, a testvérem. mondta Stefan.
- Miért nem tudtad ezt említeni akkor, amikor mondtad,hogy költözzek ide? mondtam felháborodottan.
- Azt hittem,hogy majd kijöttök egymással. mondta Stefan. Ellöktem magamtól a pasast majd azt mondtam neki.
- Még mindig nem Elena.
- Mi a fenét akarsz itt? kérdezte a pasas.
- Mint már mondtam, Stefan kért meg,hogy költözzek ide. mondtam.
- Ó, én meg nem akarom,hogy itt lakj. Szóval Stefan segíts neki össze pakolni és menjen el innen. mondta a pasas.
- Nem, Damon. Maradni fog. mondta Stefan. A pasas elindult Stefan felé.

Damon hirtelen megfogta Stefan és kidobta az ablakon majd utána suhant. Én is utánuk futottam.
- Mi a fenét csinálsz? kérdezte Stefan köhögések között.
- Ha így állunk akkor ő is megy és te is mész. mondta a pasas. Nem tudom elképzelni,hogy miért viselkedik így a testvérével.
- Damon! Fejezd be! Elmegyek innen csak hagyd békén Stefant! mondtam. Stefan és Damon is felém fordultak.
- Nem kell elmenned. mondta Stefan.
- De igen. El kell mennem! Stefan, ha Damon nem lát szívesen, akkor elmegyek. mondtam.
- Nem. Nem mész el! Majd Damon is megszokja,hogy itt vagy. mondta Stefan. - Nem, öcsikém. Nem fogom megszokni. Elég Elenát mindennap látnom, ő pedig teljesen úgy néz ki mint Elena. mondta Damon. 
- Ez ellen tudunk tenni. mondta Stefan majd rám nézett. Egyből tudtam,hogy Stefan mire gondol. Gyorsan felsuhantam az emeletre majd amilyen gyorsan csak tudtam begöndörítettem a hajam. Mikor végeztem vámpírgyorsasággal vissza mentem.
- Látod, Damon. Így már nem hasonlít annyira Elenára. mondta Stefan. Damon megforgatta a szemeit majd hirtelen ott termett előttem.
- Szóval, el kell tűrnöm,hogy egy elkényeztetett, nagyképű hasonmás vámpír itt éljen a házamban?! Hm... Azt hiszem jobb lesz ha nagy ívbe elkerülsz engem. mondta Damon majd bement. Stefan oda jött elém majd azt mondta.
- Ne is törődj vele. Örök életében ilyen volt. mondta Stefan. Megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra majd bementünk a házba. Én helyet foglaltam a kanapén. Damon előttem ült és rosszallóan nézett rám.
- Mindjárt jövök. Ha lehet, Damon. Kerüld el a feszültséget. mondta Stefan majd elment. Damon folyamatosan engem méricskélt.
- Vedd le a szemedet rólam! utasítottam.
- Az én házamban vagy, azt csinálok amit akarok. mondta Damon, aki most úgy viselkedett mint egy óvodás.
- Nem csak bunkó vagy hanem óvodás is. Amúgy te most az én whiskeyemet iszod? kérdeztem.
- Meglehet. mondta Damon egy gúnyos mosoly keretében. 

- Egy percig se hidd,hogy leállok veled vitázni. mondtam.
- Elhiheted,hogy nem érdekelne. mondta Damon. De én csak megforgattam a szememet.
- Amúgy elmondod végre,hogy mi a neved? kérdezte Damon.
- Még sosem kérdezted... mondtam.
- Akkor most megkérdezem. mondta Damon.
- Akkor én meg azt mondom,hogy nem mondom el. mondtam.
- Na most ki az óvodás? kérdezte Damon.
- Még mindig te. mondtam neki.
Damon erre már nem válaszolt csak "nevetést" tettetett. Nem sokkal később Stefan jelent meg.
- Nem tőrt össze semmi. Ez egy jó jel. mondta Stefan. Damon csak rá nézett és megforgatta a szemét. Stefan leült mellém és oda nyújtott egy könyvet.
- Ez mi? kérdeztem.
- Ugye mondtam neked,hogy naplót írok azóta amióta vámpír vagyok, na találtam valamit. mondta Stefan majd elkezdtük olvasni a naplót.

- Váó, nem is tudtam,hogy te is voltál gonosz vámpír. mondtam nevetve.
- Ó, el sem tudod képzelni,hogy milyen volt Stefan. Ugye öcskös? mondta Damon gúnyos mosollyal.
- Oké, Damon. Erre most nem vagyunk kíváncsiak. mondta Stefan majd Damonre nézett.
- Én kíváncsi vagyok. Elmesélitek? kérdeztem majd először Damonre aztán Stefanra pillantottam.
- Nem túl jó vissza emlékezni rá. mondta Stefan.
- Ugyan már, öcskös. Szerintem nagy poén. mondta Damon.
- Damon, neked minden poén. Persze te életed nagy részét gyilkolással töltötted. mondta Stefan.
- Örök kárhozatot ígértem, emlékszel öcskös?! mondta Damon. 

- Stefan, elmeséled,hogy milyen voltál? kérdeztem.
- Látod Stefan, mennyire szeretné hallani a sztoridat. mondta Damon.
- Damon, nem akarsz inkább elmenni? mondta Stefan.
- Inkább meghallgatom a kis sztoridat. mondta Damon.
- Aida, viszont találtam mást is. mondta Stefan majd felállt és elment, nem sokkal később jött vissza egy könyvel a kezében. 

- Ezt el kéne olvasnod. mondta Stefan.
- Mi van benne? kérdeztem.
- Szerintem ezt egyedül kéne elolvasnod. mondta Stefan.
- Oké, akkor felmegyek a szobába és elolvasom. Oké?
- Rendben. mondta Stefan.
- Ne siess. mondta Damon majd elkezdett gúnyosan mosolyogni. De én csak megforgattam a szemem és felmentem. Leültem az ágyra majd elkezdtem olvasni.

Amint olvastam egyre jobban könnyes lett a szemem. Mindent megtudtam a szüleimről. Arról,hogy voltak testvéreim. Mindent megtudtam egy naplóból. Letöröltem a könnyeimet, és vissza mentem. Lent sem tudtam elrejteni az érzéseimet.

- Aida... mondta Stefan, de az ő hangján is lehetett hallani az együtt érzést. 
- Ne... komolyan. Köszönöm a naplót... mondtam.
- Sajnálom. mondta Stefan.
- Nem bánjátok ha én most kicsit elmegyek? Ki szellőztetem a fejem... mondtam.
- Menj csak. mondta Stefan. Megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra majd elsuhantam. Elkezdtem sétálni egy hídon. 

Mindenen elkezdtem gondolkodni amit olvastam. Hogy a fenébe nem tudtam,hogy anyámékat megölték? És,hogy nem tudtam azt,hogy volt testvérem? De az beugrott,hogy találkoztam már Katerinával régen...nagyon régen. De amit olvastam Stefan naplójába az... nem gondoltam volna,hogy valamikor újra érzek. Kikapcsoltam az érzéseimet de ahogy ezeket az oldalakat olvastam, az érzéseim vissza tértek. Újra elkezdtem sírni. Nem sokkal később hallottam,hogy valaki a hídhoz suhan. Hátra fordultam.

- Damon... Mit keresel itt? kérdeztem.
- Csak aggódtam... mondta Damon.
- Ugyan miért aggódnál? kérdeztem.
- Érted. Rossz volt látni téged sírva. Nem láttam még vámpírt így összetörve. mondta Damon.
- Nem kell aggódnod. Jól vagyok. mondtam.
- Nem úgy tűnik. mondta Damon.
- Csak szerettem volna egyedül lenni. mondtam.
- Tudod...Megbántam amit mondtam rólad. Félreismertelek...sőt még nem is ismertelek már ítélkeztem rólad, bár én ezt szoktam csinálni.... Ítélkezem az emberek felett. De le kéne róla szoknom, mert hát árt nekem. Tudod az ilyen helyes vámpíroknak mint nekem. mondta Damon majd kihúzta magát.
- Látom az egód megmaradt. mondtam neki majd letöröltem a könnyeimet. 
- Gyere menjünk haza. mondta Damon majd nyújtotta a kezét. 

- Pár órával előbb még ki akartál dobni a házból, most meg már haza akarsz vinni? mondtam.
- Meggondoltam magam. mondta Damon.
- Látom vannak érzelmi ingadozásaid. mondtam mosolyogva, majd elindultunk vissza felé. Nem sokára haza is értünk.
- Megszomjaztam. Te nem kérsz valamit? kérdezte Damon.
- Jól esne egy pohár whiskey. mondtam mosolyogva.
- Egy pohár whiskey rendel. mondta Damon.
- Mindjárt jövök, csak rendbe teszem magam fent. mondtam majd felmentem.
Felmentem és rendbe tettem magam. Mikor vissza mentem hirtelen földbe gyökerezett a lábam.
- Katerina? kérdezte a lány majd kicsit hátrébb húzódott. 

- Te vagy Elena, igaz? kérdeztem.
- Most úgy teszel mintha nem tudnád, Katerina. mondta Elena.
- Elena, ő nem Katerina... mondta Damon.
- Hirtelen az ő oldalára keveredtél, Damon? kérdezte Elena.
- Komolyan egy porcikád sem különbözik az enyémtől. mondtam majd felvettem az asztalról a whiskeyes poharat.
- Valaki elmondaná,hogy mi folyik itt? kérdezte Elena.
- Ez nagyon egyszerű... mint láthatod a hasonmásom vagy. mondtam majd belekortyoltam a whiskeybe és elkezdtem nézni Elenát. 

- Stefan... elmondanád végre,hogy mi folyik itt? kérdezte Elena.
- Mindenki azt hitte,hogy csak egy hasonmásod van aki él. De mint látod ez nem így van. Mivel Aida is a Petrova vérvonalba tartozik. mondta Stefan. 
- Te vámpír vagy? kérdezte Elena.
- Ah, Elena. Fárasztó vagy. mondtam majd kiittam a pohár tartalmát.
- Hogy fogom megkülönböztetni, Aidát Katerinával? kérdezte Elena.
- Könnyen... Aida nem olyan csitri mint Katerina. mondta Damon.
- Ó, Damon ez kedves tőled. mondtam majd öntöttem újra a pohárba.
- A vendégeknek bármit. mondta Damon majd felemelte a poharát és ezerwattos mosolyt csalt az arcára. Én is vissza mosolyogtam.
- Elena, messze laksz innen? kérdeztem.
- Nem. Nem annyira. mondta Elena.
-  Azt hiszem, nem rontom tovább a levegőt. Jó éjt. mondtam majd elindultam.
- Azt hiszem én is feldobom a pizsit. Jó éjt. mondta Damon majd ő is jött utánam. Bementem a szobába lezuhanyoztam majd felvettem az "alvó" ruhát. Bebújtam az ágyba, nem is kellett sok a whiskey után gyorsan el is aludtam.