Kripta

Egy kis idő után én is bementem a házba.
- Végre már,hogy megjöttetek. mondta Stefan.
- Nyugi,öcskös. Csak ittunk meg beszélgettünk Ric-el. mondta Damon.
- Alaric tud Aidáról? kérdezte Stefan.
- Úgy mondod mintha baj lenne. mondta Damon majd belekortyolt a poharába.
- Azt hiszem én most inkább elmegyek sétálni. Egyedül. jelentettem ki majd elindultam kifelé.
- Várj,várj. Nem is érdekel a levél? kérdezte Stefan. Elkezdtem kuncogni majd azt mondtam.
- Szerintem az a levél nektek jött nem nekem. mondtam majd elmentem. Sötét volt már de kellett egy kis friss levegő,hogy gondolkodhatni tudjak. De éreztem,hogy valaki figyel. Megfordultam de sehol senki, ezért sétáltam tovább. Egyszer csak azt vettem észre,hogy valaki oda suhan mögém. Hátrafordultam.

- Elijah...mondtam majd nyeltem egyet.
- Katerina. mondta Elijah majd közelebb lépett de én távolodtam tőle. 
- Nem Katerina vagyok. jelentettem ki.
- Jó kifogás Katerina de nem veszem be. mondta Elijah majd oda suhant elém és kitörte a nyakam. Másnap arra ébredtem,hogy egy koszos földön fekszem. Kinyitottam a szemem majd gyorsan felálltam. "Hol vagyok?" gondoltam magamban. Elindultam arra ahonnan jött egy kis fény. Majd éppen ki akartam menni de megakadtam a kijáratnál. Próbálkoztam de nem sikerült kijutnom. "Mi a franc?" gondoltam megint magamba. 

- Elijah. mondtam majd kicsit hátrébb húzódtam.
- Katerina. mondta Elijah.
- Ne játsszuk el ezt még egyszer, kérlek. Mond el,hogy miért nem tudok innen kimenni.  mondtam.
- Elena segítségét kértem,hogy el tudjalak téged kapni. mondta Elijah.
- Elena? De...Elenát nem is bántottam egyszerűen ezt nem értem... Miért akarnál bezárni Elijah? kérdeztem.
- Azért Katerina, mert önző, kétszínű és szívtelen vagy. mondta Elijah.
- Lehet,hogy Katerina önző, szívtelen és kétszínű. De nem Katerina vagyok. mondtam. 

De Elijah úgy tett mintha nem is hallaná amit mondok neki.
- Sajnos más önző, kétszínű és szívtelen hasonmást nem ismerek. mondta Elijah.
- Persze, Elijah. Akkor tegyünk úgy mintha nem találkoztunk volna még soha. mondtam neki majd eltűrtem egy hajtincset.
- Katerina, én nagyon is jól ismerlek. mondta Elijah majd közelebb jött.
- De nem Katerina vagyok hanem Aida. mondtam neki kiabálva majd kicsit könnyes is lett a szemem.

- Katerina, többet ne ejtsd ki a szádon Aida nevét. Aida meghalt. Régen. mondta Elijah majd beletúrt a hajába.
- De én nem Katerina vagyok, kérlek hidd már el Elijah. mondtam majd kicsit közelebb léptem.
- Katerina mindenki tudja,hogy te a színészkedés mestere vagy. mondta Elijah.
- Mikor fogod végre nekem elhinni,hogy nem Katerina vagyok? kérdeztem.
- Csak két hasonmás él még. Elena és te, Katerina. mondta Elijah.
- Elijah, akkor emlékezz vissza az első találkozásodra Aidával vagyis velem. Egy padon ültetek és beszélgettetek a család fontosságáról. Majd jött a testvéred, Niklaus. Másnap mondtad el nekem,hogy szerelmes vagy belém és,hogy vámpír vagy. Elijah emlékezz vissza, kérlek szépen. mondtam majd kicsit elcsuklott a hangom.

- Niklaus azt mondta,hogy te is azok között voltál akiket megölt. mondta Elijah majd láttam,hogy gondolkodik.
- De hazudott Elijah, mert itt vagyok. mondtam. Elijah rám nézett majd lehunyta a szemét és elsuhant. Nekitámaszkodtam háttal a falnak majd sírva leereszkedtem a földre. Egy kis idő után hallottam,hogy valaki jön. Amikor láttam,hogy a hasonmásom jön be felálltam.
- Elena, miért segítettél Elijahnak? kérdeztem.
- Ó, szóval a drága Elena volt. Nem gondoltam volna,hogy ilyen könnyen megszerzem a választ. De kösz Aida. mondta.
- Katerina? kérdeztem.
- Végre,hogy leesett. mondta Katerina.
- Hogy te tényleg mekkora egy kétszínű dög vagy. mondtam.
- Ennyire nem kéne túlozni a végén még bóknak veszem. mondta Katerina majd egy gúnyos mosoly keretében elsuhant. Újra leültem a földre majd vártam. Újra lépteket hallottam. Lejött majd láttam,hogy megint a hasonmásom jön le.
- Valamit elfelejtettél Katerina? kérdeztem majd felnéztem rá.

- Katerina? kérdezte mintha ki hagyna az agya.
- Ne játszd már itt a hülyét, Katerina. mondtam.
- Aida? Hol van Katerina? kérdezte.
- Te komolyan Elena vagy? kérdeztem. De ő csak bólintott.
- Hát akkor köszönöm,hogy bezárattál ide. mondtam majd körbemutattam a kezemmel.
- De én nem... én Katerinát segítettem bezárni. mondta Elena.
- Hát akkor ez félresikerült. mondtam majd leültem a földre.
- Elijah hozott ide? kérdezte Elena.
- Igen ő. És itt is hagyott. mondtam.
- Megmondtad neki,hogy nem Katerina vagy? kérdezte Elena.
- El mondtam, de két hasonmásom van és szerinted elhiszi,hogy nem én vagyok Katerina? kérdeztem.
- Sajnálom. mondta Elena.
- Ugyan mit? kérdeztem.
- Azt,hogy bezárattalak. Nem téged akartunk hanem Katerinát bezárni. mondta Elena.
- Nem haragszom. De az ott vér abban az üvegben? kérdeztem.
- Ő, igen. Katerinának hoztam de hát ő nincs itt szóval... mondta Elena de én belevágtam.
- Hahó,Elena. Én is vámpír vagyok. És rettentően éhezem, megtennéd,hogy oda adod azt a palack vért? kérdeztem. Elena elkezdett mosolyogni majd azt mondta.
- Ne haragudj...
- Ha pohárba öntöm az úgy jó? kérdezte Elena nevetve.
- Ha van nálad pohár akkor természetesen. mondtam. Elena kivett egy műanyag poharat a táskájából öntött bele egy kis vért majd oda nyújtotta nekem. Egy húzásra megittam a pohár tartalmát.

  Hallottam,hogy jön valaki, majd pillanatokon belül lesuhant.  Elena hirtelen felállt de én megfogtam a kezét és behúztam a kriptába. 

- Aida! mondta Elijah, majd mérgesen rám nézett. 
- Ki engedsz innen? kérdeztem.
- Nem bánthatod. mondta Elijah.
- Nem azért húztam be ide Elenát,hogy bántsam. Csak azért,hogy engedj ki innen. mondtam.
- Ki engeded Elenát? kérdezte Elijah.
- Miért ne engedném ki? kérdeztem majd elengedtem Elena kezét.
- Elena gyere ki onnan. mondta Elijah. Elena felém fordult majd rámosolyogtam.
- Köszönöm a vért. mondtam majd megforgattam a kezembe a poharat.
- Szívesen, és még egyszer ne haragudj. mondta Elena majd kisétált Elijahhoz.
- Menj fel Elena, mindjárt megyek utánad. mondta Elijah. Elena felment majd Elijah oda jött közvetlen a kripta elé.
- Mikor engedsz már ki végre? kérdeztem.
- Eljön mindennek az ideje. Niklaus még nem tudhatja meg,hogy élsz. mondta Elijah majd mélyen a szemembe nézett.
- De miért pont itt kell fogva tartanod Elijah? kérdeztem.
- Itt sosem keresne. mondta Elijah.
- Komolyan azt hitted,hogy bántani fogom? kérdeztem.
- Aida, amióta vámpír lettél nem tudom,hogy milyen vámpír vagy. mondta Elijah. Elkezdtem nevetni majd megforgattam a szemem.
- A jók közé tartozom. mondtam neki nevetve. Elena pillanatokon belül lefutott.
- Aida elfelejtettem neked oda adni ezt a naplót. mondta Elena majd oda nyújtotta nekem.
- Mi van benne? kérdeztem.
- Stefan mondta,hogy keresselek meg és adjam oda. Nem itt akartam oda adni de itt találtalak meg. mondta Elena majd elvettem a kezéből a naplót.
- Hát mond meg Stefannak,hogy köszönöm. mondtam mosolyogva.
- Gyere, Elena. Menjünk. mondta Elijah majd elindultak kifelé. Beljebb mentem a kriptába majd neki dőltem a falnak, lecsúsztam a földre majd elkezdtem olvasni. Mint pár nappal ezelőtt most is könnyek gyűltek a szemembe amikor olvastam ezek között az oldalak között. És amikor oda lapoztam egy oldalra először csak néztem előre majd elkezdtek hullani a könnyeim.

Egy óra múlva hallottam,hogy valaki közeledik a kripta felé. Majd kiabálja a nevem.
- Aida!
Kimentem majd megpillantottam Damont.
- Mit keresel itt, Damon? kérdeztem.
- Látni akartalak. mondta Damon.

- Látom, Elena kifecsegte,hogy itt vagyok. mondtam.
- Amint elmondta Elena, egyből jöttem. Egész nap kerestelek de nem találtalak sehol. mondta Damon.
- Hát itt voltam. mondtam.
- Elena azt is elmondta,hogy Elijah zárt be ide. mondta Damon.
- Beszéltem Elijahval és azt mondta,hogy nem tudhatja meg Niklaus,hogy élek. mondtam.
- Mi? Miért? kérdezte Damon.
- Ez egy rettentően hosszú történet. mondtam. Damon levette a zakóját majd bedobta hozzám.
- Vedd fel, itt hideg van. mondta Damon. Belebújtam a zakójába. Damon leült a földre majd azt mondta.
- Kezd el mesélni, mert mindent hallani akarok. mondta Damon. Én is leültem a földre majd elkezdtem a történetemet mondani. Mikor a végére értem kicsit könnyes lett a szemem, de eltudtam rejteni az érzéseimet.
- Elijah szerelmes volt beléd? kérdezte Damon.
- Bevallotta,hogy szeret. De utána el mondta,hogy micsoda és... -kicsit elcsuklott a hangom de folytattam- Niklaus kivégezte a családomat. mondtam. Damon csak nézett, meg sem szólalt.
- Damon kérdezhetek valamit? kérdeztem.
- Ne kímélj. mondta Damon.
- Miért pusziltál meg tegnap éjjel? kérdeztem.

Elég jó nap

Reggel elkezdtem ébredezni de lusta voltam felkelni ezért átfordultam a másik oldalamra.
- Jó reggelt. köszönt egy férfi hang.

Gyorsan kinyitottam a szemem és felültem.
- Mi a fenét keresel itt,Damon? mondtam felháborodottan.
- Kedvem volt itt aludni. mondta Damon majd mosolyra húzta a száját.
- Te itt aludtál? mondtam.
- Nem aludtam itt. Azt nem mára terveztem. mondta Damon.
- Mi van? mondtam felháborodottan. Damon csak mosolygott.
- Menj ki a szobából! utasítottam.
- Mint már mondtam ez az én házam. Ott vagyok ahol akarok lenni. mondta Damon.
- Ah, látom vissza tért az óvodás Damon. mondtam majd lehúztam magamról a takarót felakartam állni de megszédültem és vissza ültem az ágyra.
- Jól vagy? kérdezte Damon. Megfogtam a fejem.
- Jól. mondtam határozottan.
- Nem úgy tűnik. Mikor ittál utoljára vért? kérdezte Damon.
- Fogalmam nincs. mondtam.
- Akkor öltözz fel és elmegyünk reggelizni. mondta Damon majd kipattant az ágyból. Ránéztem majd felemeltem a szemöldököm.
- Na gyerünk. Lent megvárlak. mondta Damon majd kiment. Bementem a fürdőbe majd beálltam a zuhany alá. Perceken belül Damon jött be.
- Elfelejtettem mondani,hogy... de nem fejezte be hanem megállt és tátott szájjal nézett.

- Nem tudtad volna később mondani? mondtam.
- Most már nem bánom. mondta Damon.
- Hogyha már itt vagy adhatnál egy törölközőt. mondtam. Damon oda nyújtott egy törölközőt.
- Kimennél? mondtam.
- Lent megvárlak. mondta Damon.
- Ezt mondat az előbb is... mondtam majd magam köré tekertem a törölközőt. Damon megfordult majd kiment. Gyorsan felöltöztem megszárítottam a hajam és lementem.
- Mehetünk? kérdeztem. Damon megitta a pohár whiskeyét majd azt mondta.
- Mehetünk.
- Hova mentek? kérdezte Elena aki éppen akkor jött be a nappaliba.
- Reggelizni. suttogtam a fülébe. Damon Elenára mosolygott majd elmentünk.
- Ötlet,hogy hova menjünk? kérdeztem.
- Ó, itt sok a választék. De nem ölheted meg őket. mondta Damon.
- Ez szomorú. mondtam majd lebiggyesztettem az ajkam.
- Hidd el így is élvezni fogod. mondta Damon.
- Majd meglátjuk. mondtam. Damon egy kávézóhoz vitt.
- Menjünk be előbb igyunk. mondta Damon.
- Te fizeted. mondtam majd bementem.
- Szerintem fizeti az én jó barátom. mondta Damon majd megveregette az egyik pasas hátát aki a pultnál ült.
- Damon... és Elena? kérdezte a pasas.
- Alaric... meglep,hogy itt talállak. Nem kéne történelem dolgozatokat javítanod?! mondta Damon majd mosolyra húzta a száját.
- Elena te mit keresel itt? Damonnel? kérdezte a pasas.
- Nem Elena vagyok. mondtam majd kértem egy pohár whiskeyt.
- Katerina? kérdezte a pasas.
- Ez már annyira unalmas. Valamit kell csinálnom,hogy ne hasonlítsak rájuk. mondtam.
- Ric, ő nem Elena és nem is Katerina. mondta Damon.
- Pff, azért ennyire nem vagyok bepiálva. mondta a pasas.
- Aida Jenkins vagyok. mondtam majd nyújtottam a kezem.
- Alaric Saltzman. mondta majd ő is nyújtotta a kezét.
- Te vadász vagy,igaz? mondtam majd elhúztam a kezem.
- Visszavonult vadász. mondta Alaric. Elkezdtem nevetni.
- Végül is fura,hogy egy vámpír vadász. Vámpírokkal barátkozik. mondtam majd lehúztam a pohár tartalmát.
- Damon azt hiszem én komolyan elmegyek és harapok egyet. Kint várlak. mondtam.
- Ne hülyéskedj már. Én is megyek. Ric mindjárt vissza jövök beszélni akarok veled. mondta Damon majd jött utánam. Kimentünk én pedig megpillantottam egy lányt aki éppen ment be egy utcába.
- Osztozol rajta? kérdezte Damon.
- Ha nagyon muszáj. mondtam majd elindultam a lány után. Mikor már bent voltunk az utca közepébe a lány elé suhantam majd belenéztem a szemébe.
- Ha sikítasz megöllek. mondtam majd megváltozott az arcom és a nyakába haraptam.

Damon is oda jött majd ő is beleharapott a lány nyakába. Mikor már a lány nem állt a lábain Damon elhúzott tőle.
- Elég! mondta.
- Neked lehet elég, de nekem nem. mondtam majd újra megharaptam a nyakát és elkezdtem szívni a vérét.
- Aida, fejezd be! Megölöd. mondta Damon. De én továbbra se húztam el a fejem. Damon megfogta a vállam majd elhúzott. Láttam,hogy Damonnek is tiszta vér a szája.

- Megbeszéltük,hogy nem öljük meg az embereket. mondta Damon.
- Egy ember még nem a világ vége. mondtam.
- Mystic Fallsba hamar rájönnek hidd el. mondta Damon. Belenéztem a csaj szemébe majd azt mondtam neki.
- Felejtsd el ezt az egészet!
A lány utána elment én pedig ott maradtam Damonnel.
- Örülsz? kérdeztem.
- Hidd el én is megölném, de nem akarok bonyodalmakat. mondta Damon. Megforgattam  a szemem majd elindultam ki az utcából.
- Bemegyek még a Grillbe beszélek Ricel és jövök, rendben? Ne csinálj hülyeséget! mondta Damon majd bement a Grillbe. Én kint nekidőltem a falnak majd vártam Damonre. Fél óra múlva jött ki.

- Eddig tart nektek egy beszélgetés? kérdeztem.
- Fontos dolgok. mondta Damon.
- Gondolom mennyire. mondtam majd elindultam. Nemsokkal indulás után megcsörrent a telefonom.
- Igen? szóltam bele.
- Aida. Stefan vagyok. mondta a telefonba Stefan.
- Honnan tudod a telefonszámomat? kérdeztem.
- Az mindegy. Hol vagytok? Damon veled van? kérdezte Stefan.
- Igen, Stefan. Itt van. mondtam.
- Mi a fenét csináltok? mondta Stefan idegesen. Damon kikapta a kezemből a telefont majd kihangosította.
- Nyugi, öcskös. A Grillben voltunk. mondta Damon.
- Nem kellett volna szólni? kérdezte Stefan.
- Nem tartozom neked beszámolóval,öcsi. mondta Damon.
- Siessetek haza. Kaptunk egy levelet. mondta Stefan.
- Hú, szerelmes levél? kérdezte Damon.
- Nagyon humoros,Damon. mondta Stefan.

- Nyugi,öcskös. Akkor otthon. mondta Damon majd letette a telefont. Damon vissza adta a telefont egy mosoly keretében. De én csak megforgattam a szemem. Mikor haza értünk a ház előtt még megálltunk.
- Hát, kösz ezt a napot Damon. mondtam.
- Szóval akkor ez azt jelenti,hogy jó napod volt? kérdezte Damon.
- Igen, mondhatni jó napnak. mondtam majd mosolyra húztam a szám. Damon elém állt majd nagy meglepetésemre arcon puszilt.
- Örülök. mondta Damon majd bement a házba.

Történet

Reggel elkezdtem ébredezni, de még elég sötét volt. Felültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Gondolkodtam,hogy nem tudtam arról,hogy Petrova vagyok?! Egyszerűen ezt nem értem.Lehet csak hazugság az egész. Felkeltem bementem a fürdőbe és most kedvem támadt kivasalni a hajam, bár tudom,hogy nem lesz egész nap úgy. Elkezdtem vasalni a hajam elég unottan. 

Mikor végre kész lettem a hajvasalással vissza mentem a szobába és észre vettem egy képet az éjjeliszekrényen. 

Elkezdtem mosolyogni, de kicsit meglepődtem,hogy Stefannak igaza van. A képet nézve gondoltam,hogy ő lehet Elena. Egy picit sem tér el tőlem, és az a nyaklánc is nagyon ismerős. Vissza tettem a képet az éjjeliszekrényre majd vissza mentem a fürdőbe,hogy elvégezzem a reggeli teendőket. Egy jó negyed óra után végeztem. Felvettem egy szokásos öltözéket majd elindultam lefelé,hogy igyak valamit. 
Lent megpillantottam egy nem várt személyt.

 

- Te? kérdeztem meglepetten. De nem kellett sok, a nyakamnál fogva nekiszorított a falnak.

- Katerina! mondta a pasas.
- Te meg mit keresel ebben a házban? kérdeztem.
- Ó, Katerina, ne játszd meg magad. mondta a pasas.
- Nem Katerina vagyok. Értsd már meg. mondtam.
- Damon! Engedd el ő nem Katerina! mondta Stefan.

 

- Elena? kérdezte a pasas.
- Stefan, ő meg mit keres itt? kérdeztem Stefanhoz fordulva.
- Ő, a testvérem. mondta Stefan.
- Miért nem tudtad ezt említeni akkor, amikor mondtad,hogy költözzek ide? mondtam felháborodottan.
- Azt hittem,hogy majd kijöttök egymással. mondta Stefan. Ellöktem magamtól a pasast majd azt mondtam neki.
- Még mindig nem Elena.
- Mi a fenét akarsz itt? kérdezte a pasas.
- Mint már mondtam, Stefan kért meg,hogy költözzek ide. mondtam.
- Ó, én meg nem akarom,hogy itt lakj. Szóval Stefan segíts neki össze pakolni és menjen el innen. mondta a pasas.
- Nem, Damon. Maradni fog. mondta Stefan. A pasas elindult Stefan felé.

Damon hirtelen megfogta Stefan és kidobta az ablakon majd utána suhant. Én is utánuk futottam.
- Mi a fenét csinálsz? kérdezte Stefan köhögések között.
- Ha így állunk akkor ő is megy és te is mész. mondta a pasas. Nem tudom elképzelni,hogy miért viselkedik így a testvérével.
- Damon! Fejezd be! Elmegyek innen csak hagyd békén Stefant! mondtam. Stefan és Damon is felém fordultak.
- Nem kell elmenned. mondta Stefan.
- De igen. El kell mennem! Stefan, ha Damon nem lát szívesen, akkor elmegyek. mondtam.
- Nem. Nem mész el! Majd Damon is megszokja,hogy itt vagy. mondta Stefan. - Nem, öcsikém. Nem fogom megszokni. Elég Elenát mindennap látnom, ő pedig teljesen úgy néz ki mint Elena. mondta Damon. 
- Ez ellen tudunk tenni. mondta Stefan majd rám nézett. Egyből tudtam,hogy Stefan mire gondol. Gyorsan felsuhantam az emeletre majd amilyen gyorsan csak tudtam begöndörítettem a hajam. Mikor végeztem vámpírgyorsasággal vissza mentem.
- Látod, Damon. Így már nem hasonlít annyira Elenára. mondta Stefan. Damon megforgatta a szemeit majd hirtelen ott termett előttem.
- Szóval, el kell tűrnöm,hogy egy elkényeztetett, nagyképű hasonmás vámpír itt éljen a házamban?! Hm... Azt hiszem jobb lesz ha nagy ívbe elkerülsz engem. mondta Damon majd bement. Stefan oda jött elém majd azt mondta.
- Ne is törődj vele. Örök életében ilyen volt. mondta Stefan. Megpróbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra majd bementünk a házba. Én helyet foglaltam a kanapén. Damon előttem ült és rosszallóan nézett rám.
- Mindjárt jövök. Ha lehet, Damon. Kerüld el a feszültséget. mondta Stefan majd elment. Damon folyamatosan engem méricskélt.
- Vedd le a szemedet rólam! utasítottam.
- Az én házamban vagy, azt csinálok amit akarok. mondta Damon, aki most úgy viselkedett mint egy óvodás.
- Nem csak bunkó vagy hanem óvodás is. Amúgy te most az én whiskeyemet iszod? kérdeztem.
- Meglehet. mondta Damon egy gúnyos mosoly keretében. 

- Egy percig se hidd,hogy leállok veled vitázni. mondtam.
- Elhiheted,hogy nem érdekelne. mondta Damon. De én csak megforgattam a szememet.
- Amúgy elmondod végre,hogy mi a neved? kérdezte Damon.
- Még sosem kérdezted... mondtam.
- Akkor most megkérdezem. mondta Damon.
- Akkor én meg azt mondom,hogy nem mondom el. mondtam.
- Na most ki az óvodás? kérdezte Damon.
- Még mindig te. mondtam neki.
Damon erre már nem válaszolt csak "nevetést" tettetett. Nem sokkal később Stefan jelent meg.
- Nem tőrt össze semmi. Ez egy jó jel. mondta Stefan. Damon csak rá nézett és megforgatta a szemét. Stefan leült mellém és oda nyújtott egy könyvet.
- Ez mi? kérdeztem.
- Ugye mondtam neked,hogy naplót írok azóta amióta vámpír vagyok, na találtam valamit. mondta Stefan majd elkezdtük olvasni a naplót.

- Váó, nem is tudtam,hogy te is voltál gonosz vámpír. mondtam nevetve.
- Ó, el sem tudod képzelni,hogy milyen volt Stefan. Ugye öcskös? mondta Damon gúnyos mosollyal.
- Oké, Damon. Erre most nem vagyunk kíváncsiak. mondta Stefan majd Damonre nézett.
- Én kíváncsi vagyok. Elmesélitek? kérdeztem majd először Damonre aztán Stefanra pillantottam.
- Nem túl jó vissza emlékezni rá. mondta Stefan.
- Ugyan már, öcskös. Szerintem nagy poén. mondta Damon.
- Damon, neked minden poén. Persze te életed nagy részét gyilkolással töltötted. mondta Stefan.
- Örök kárhozatot ígértem, emlékszel öcskös?! mondta Damon. 

- Stefan, elmeséled,hogy milyen voltál? kérdeztem.
- Látod Stefan, mennyire szeretné hallani a sztoridat. mondta Damon.
- Damon, nem akarsz inkább elmenni? mondta Stefan.
- Inkább meghallgatom a kis sztoridat. mondta Damon.
- Aida, viszont találtam mást is. mondta Stefan majd felállt és elment, nem sokkal később jött vissza egy könyvel a kezében. 

- Ezt el kéne olvasnod. mondta Stefan.
- Mi van benne? kérdeztem.
- Szerintem ezt egyedül kéne elolvasnod. mondta Stefan.
- Oké, akkor felmegyek a szobába és elolvasom. Oké?
- Rendben. mondta Stefan.
- Ne siess. mondta Damon majd elkezdett gúnyosan mosolyogni. De én csak megforgattam a szemem és felmentem. Leültem az ágyra majd elkezdtem olvasni.

Amint olvastam egyre jobban könnyes lett a szemem. Mindent megtudtam a szüleimről. Arról,hogy voltak testvéreim. Mindent megtudtam egy naplóból. Letöröltem a könnyeimet, és vissza mentem. Lent sem tudtam elrejteni az érzéseimet.

- Aida... mondta Stefan, de az ő hangján is lehetett hallani az együtt érzést. 
- Ne... komolyan. Köszönöm a naplót... mondtam.
- Sajnálom. mondta Stefan.
- Nem bánjátok ha én most kicsit elmegyek? Ki szellőztetem a fejem... mondtam.
- Menj csak. mondta Stefan. Megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra majd elsuhantam. Elkezdtem sétálni egy hídon. 

Mindenen elkezdtem gondolkodni amit olvastam. Hogy a fenébe nem tudtam,hogy anyámékat megölték? És,hogy nem tudtam azt,hogy volt testvérem? De az beugrott,hogy találkoztam már Katerinával régen...nagyon régen. De amit olvastam Stefan naplójába az... nem gondoltam volna,hogy valamikor újra érzek. Kikapcsoltam az érzéseimet de ahogy ezeket az oldalakat olvastam, az érzéseim vissza tértek. Újra elkezdtem sírni. Nem sokkal később hallottam,hogy valaki a hídhoz suhan. Hátra fordultam.

- Damon... Mit keresel itt? kérdeztem.
- Csak aggódtam... mondta Damon.
- Ugyan miért aggódnál? kérdeztem.
- Érted. Rossz volt látni téged sírva. Nem láttam még vámpírt így összetörve. mondta Damon.
- Nem kell aggódnod. Jól vagyok. mondtam.
- Nem úgy tűnik. mondta Damon.
- Csak szerettem volna egyedül lenni. mondtam.
- Tudod...Megbántam amit mondtam rólad. Félreismertelek...sőt még nem is ismertelek már ítélkeztem rólad, bár én ezt szoktam csinálni.... Ítélkezem az emberek felett. De le kéne róla szoknom, mert hát árt nekem. Tudod az ilyen helyes vámpíroknak mint nekem. mondta Damon majd kihúzta magát.
- Látom az egód megmaradt. mondtam neki majd letöröltem a könnyeimet. 
- Gyere menjünk haza. mondta Damon majd nyújtotta a kezét. 

- Pár órával előbb még ki akartál dobni a házból, most meg már haza akarsz vinni? mondtam.
- Meggondoltam magam. mondta Damon.
- Látom vannak érzelmi ingadozásaid. mondtam mosolyogva, majd elindultunk vissza felé. Nem sokára haza is értünk.
- Megszomjaztam. Te nem kérsz valamit? kérdezte Damon.
- Jól esne egy pohár whiskey. mondtam mosolyogva.
- Egy pohár whiskey rendel. mondta Damon.
- Mindjárt jövök, csak rendbe teszem magam fent. mondtam majd felmentem.
Felmentem és rendbe tettem magam. Mikor vissza mentem hirtelen földbe gyökerezett a lábam.
- Katerina? kérdezte a lány majd kicsit hátrébb húzódott. 

- Te vagy Elena, igaz? kérdeztem.
- Most úgy teszel mintha nem tudnád, Katerina. mondta Elena.
- Elena, ő nem Katerina... mondta Damon.
- Hirtelen az ő oldalára keveredtél, Damon? kérdezte Elena.
- Komolyan egy porcikád sem különbözik az enyémtől. mondtam majd felvettem az asztalról a whiskeyes poharat.
- Valaki elmondaná,hogy mi folyik itt? kérdezte Elena.
- Ez nagyon egyszerű... mint láthatod a hasonmásom vagy. mondtam majd belekortyoltam a whiskeybe és elkezdtem nézni Elenát. 

- Stefan... elmondanád végre,hogy mi folyik itt? kérdezte Elena.
- Mindenki azt hitte,hogy csak egy hasonmásod van aki él. De mint látod ez nem így van. Mivel Aida is a Petrova vérvonalba tartozik. mondta Stefan. 
- Te vámpír vagy? kérdezte Elena.
- Ah, Elena. Fárasztó vagy. mondtam majd kiittam a pohár tartalmát.
- Hogy fogom megkülönböztetni, Aidát Katerinával? kérdezte Elena.
- Könnyen... Aida nem olyan csitri mint Katerina. mondta Damon.
- Ó, Damon ez kedves tőled. mondtam majd öntöttem újra a pohárba.
- A vendégeknek bármit. mondta Damon majd felemelte a poharát és ezerwattos mosolyt csalt az arcára. Én is vissza mosolyogtam.
- Elena, messze laksz innen? kérdeztem.
- Nem. Nem annyira. mondta Elena.
-  Azt hiszem, nem rontom tovább a levegőt. Jó éjt. mondtam majd elindultam.
- Azt hiszem én is feldobom a pizsit. Jó éjt. mondta Damon majd ő is jött utánam. Bementem a szobába lezuhanyoztam majd felvettem az "alvó" ruhát. Bebújtam az ágyba, nem is kellett sok a whiskey után gyorsan el is aludtam. 

Két hasonmás?!

Ma este egy szállodába szálltam meg. Még hozattam a lakosztályomba egy üveg whiskeyt és lefeküdtem aludni. Reggel mikor felkeltem éhes lettem. Elmentem letusolni most kivételesen kivasaltam a hajam, majd felvettem egy sportosabb öltözéket mivel futni is el akartam menni. Elmentem az erdő felé majd észrevettem egy veszekedő párt. Láttam,hogy a pasas beszáll az autójába majd elhajt. Oda mentem a nőhöz. A nő kicsit megijedt de nem foglalkoztam vele.
- Ne haragudj ha megijesztettelek csak láttam,hogy veszekedsz azzal az emberrel és gondoltam ide jövök. mondtam.
- Nagyon aranyos vagy, de nem tartozik rád. mondta a nő.
- Ó, most már megértem miért hagyott el a pasid. Azt hiszem akkor nem is fogsz neki hiányozni. mondtam majd megváltozott az arcom és a fogaim is előbújtak.
- Ne sikíts! utasítottam majd megragadtam elfordítottam a fejét és beleharaptam a nyakába. Kiszívtam az utolsó csepp vért is majd elindultam egy kicsit "edzeni". Kiértem egy pálya szerűséghez, majd elkezdtem körbe futni a pályát.
- Elena! hallottam egy férfi hangját mögöttem. Nem álltam meg hanem kocogtam tovább. A férfi mellém kocogott. 

- Öö... hello. köszönök.
- Katerine? kérdezi a pasas.
- Miért hiszi azt mindenki rólam,hogy az a Katerina vagy kicsoda vagyok? mondtam majd megálltam
.- Az ott vér a szád sarkában? kérdezi a pasas. Oda teszem az ujjam letörlöm a vért majd lenyalom az ujjamról. 
- Hát ez ott maradt. mondtam.
- Na, de végre elmondanád,hogy ki az az Elena, vagy Katerina? kérdeztem.
- Csak azért hittem mert teljesen ugyan úgy nézel ki mint ők. mondta a pasas.
- Bocs ha csalódást okoztam. mondtam majd elkezdtem sétálni.
- Stefan Salvatore. mondta a pasas majd nyújtotta a kezét.
- Örültem, Stefan. mondtam.
- Nem akarsz beszélgetni? kérdezte.
- Bocs, de nem. mondtam.
- De meg kéne beszélnünk,hogy ne ölj meg embereket. mondta Stefan.
- Ugyan miből gondolod,hogy embereket ölök? kérdeztem.
- Tudom,hogy vámpír vagy. Ne tagadd le,hogy nem öltél embert. mondta Stefan.
- Most vagy te is vámpír vagy. Vagy vámpír vadász. De ha a második akkor most itt foglak megölni. mondtam majd Stefan elé sétáltam.
- Én is vámpír vagyok. De nem iszom emberi vért. mondta Stefan. Elkezdtem nevetni.
- Ez nevetséges. mondtam.
- Komolyan nem iszom emberi vért. Én állatival táplálkozom és szeretném ha te is azzal táplálkoznál. mondta Stefan.
- Bocs...Stefan. De nem hinném,hogy szükségem van rá. mondtam.
- Nézd, ha embereket ölsz valószínűleg rájönnek a titkunkra. De mivel ezt nem szeretnénk, szeretném ha nem ölnél embereket. mondta Stefan.
- Húha, akkor ezt megfontolom. mondtam majd elindultam,hogy leüljek a padra. Stefan mellém ült.
- Most költöztél ide, igaz? kérdezte Stefan.
- Igen. mondtam egyszerűen.
- Honnan jöttél? kérdezte Stefan.
- New York. mondtam majd Stefan felé fordultam.
- Akkor értem,hogy miért vagy hozzá szokva az ember öléshez. mondta Stefan.
- New York nagy város. Senkinek nem tűnik fel ha pár ember elhalálozik. mondtam.
- Kicsit régiesen beszélsz. Hány éves vagy? kérdezte Stefan.
- Most komolyan így ismeretlenül itt beszélgetünk? kérdeztem.
- Ha el mondod hány éves vagy és,hogy most hol laksz teszek fel neked egy ajánlatot. mondta Stefan mosolyogva.
- 17 vagyok... vagyis 164. És a válaszom,hogy hol lakom akkor egy egyszerű választ adok. Egy hotelban. mondtam.
- Akkor az én ajánlatom pedig az,hogy költözz hozzám. Mármint ne érts félre, hanem szívesen elfoglalhatod a vendégszobát. Meg szeretnélek szem előtt tartani, nem akarom,hogy még többet gyilkolj. mondta Stefan.
- Hmm... Költözzek hozzád? kérdeztem. Majd elkezdtem nevetni.
- Mi olyan vicces? kérdezte Stefan.
- Az,hogy ez tiszta olyan mintha már régóta ismerlek és megkérsz,hogy lakjak veled. mondtam.
- Nem ez inkább olyan, nem akarom,hogy tovább ölj és érdekel, bár biztos vagyok benne,hogy a Petrova vérvonalba tartozol kérés. mondta Stefan.
- Na ez felülmúlta az enyémet. mondtam nevetve majd felálltam.
- Nos? kérdezi Stefan.
- Akkor elfoglalom a vendégszobát. mondtam.
- Most már tudom,hogy biztosan nem Katerina vagy. mondta Stefan majd felállt.
- Miből gondolod? kérdeztem.
- Mert Katerina sosem nevetne így. mondta Stefan.
- Szóval ez ciki ha valaki nevet? kérdezem.
- Nem nekem kifejezetten tetszik ha mosolyogsz. mondta Stefan.
- És mi van azzal az Elenával? kérdezem.
- Ő ember, szóval ő még nevet sokat. mondta Stefan.
- Ó, szóval egy emberre hasonlítok... most már egyre kíváncsibb vagyok. mondtam majd elindultam.
- Sok cuccod van? kérdezi Stefan.
- Csak két bőrönd. A többit majd küldik. mondtam.
- Oké, akkor menjünk el azért a két bőröndért. mondta Stefan. Elindultunk én felmentem a bőröndökért majd elindultunk Stefan házához.
- Ez a Salvatore birtok. mondta Stefan.
- Hát, elég tágas. mondtam.
- Hát,igen. Muszáj nagynak lennie. Nem szeretem ha kicsi a ház. mondta Stefan. Bementünk a házba majd Stefan megmutatta a szobámat.
- Váó, sok könyved van. mondtam.
- Ezek inkább naplók. mondta Stefan.
- Te naplót írsz? kérdeztem.
- 1864-től kezdve. mondta Stefan.
- Akkor változtál vámpírrá? kérdeztem.
- Igen, honnan tudtad? kérdezte Stefan. Elkezdtem nevetni.
- Tippeltem. mondtam majd letettem a bőröndömet és kinyitottam.
- Nem akarlak kihasználni, de megéheztem. Nincs véletlen vértasakod? kérdeztem.
- Azt hittem csak emberből iszol. mondta Stefan.
- Eddig úgy volt, de mivel megengedted,hogy nálad lakjak ezért tasakot iszok most. mondtam.

- Ó, ez meglep. Most már tényleg más vagy mint Katerina. mondta Stefan.
- Mesélj már Katerináról. mondtam.
- Nem hinném,hogy jó ötlet. mondta Stefan. Oda sétáltam a bőröndhöz és kivettem belőle egy jó fajta bourbon whiskeyt.
- Ez mellett elmondod? kérdeztem majd feltartottam a whiskeyt.
- Milyen fajta? kérdezte Stefan.
- Bourbon. mondtam.
- Akkor menjünk le. mondta Stefan.
- Megvárod még begöndörítem a hajam? Nem szeretem ha ki van vasalva. mondtam.
- Persze, lent várlak. mondta Stefan. Begöndörítettem a hajam majd lementem, Stefan már vett elő két poharat és öntött egy pohár whiskeyt. Nekitámaszkodtam a széknek és elkezdtem kérdezősködni.

Stefan elkezdett mesélni én meg tátott szájjal bámultam.
- Szóval én is a Petrova vérvonalhoz tartozom? kérdezem.
- Ez biztos. Elena, Katerina és közted egy kis különbség sincs. mondta Stefan.
- Nem szívesen ismerném meg Katerinát. mondtam.
- És mi van Elenával? kérdezi Stefan.
- Az se lenne jó, félek,hogy a végén még bántom. mondtam nevetve.
- Nem hiszem,hogy olyan lennél,hogy mindenkit megölsz. mondta Stefan.
- Stefan, nem ismersz te engem. mondtam majd kiittam a pohár tartalmát.
- Akkor azt mondom,hogy nem szeretném meg ismerni azt a feledet. Jobban tetszik ez. mondta Stefan. Nem is válaszoltam vissza neki.
- Most ha nem bánod elmennék. Lefekszem. mondtam.
- Menj csak, holnap találkozunk. mondta Stefan.
- Jó éjszakát,Stefan. mondtam.
- Jó éjszakát... Hé, még a nevedet sem tudom. mondta Stefan.
- Aida. Aida Jenkins. mondtam mosolyogva majd felmentem. Gyorsan átvettem a "pizsomát" és lefeküdtem aludni. 

Bevezető - Ismeretlen férfi

Több mint egy évszázada titokban éltem, mostanáig. Mystic Fallsba költözöm. Vámpír vagyok.Olvasd történetem. 

Régóta "rejtőzöm". Nem akarom felfedni,hogy vámpír vagyok. 164 év elég volt arra,hogy "rejtőzzek". Meguntam. Most fog igazán elkezdődni az életem úgy érzem. Eddig New Yorkban éltem. De azt hiszem áttérek egy kisebb városra. Mystic Falls, azt hiszem ez lesz a megfelelő hely. A hosszú út során megéheztem ezért úgy gondoltam harapok egyet. Láttam,hogy egy kisebb társaság sétál az utcán. Kicsit széthúztam a pólómat,hogy kihívóbb legyek. Oda álltam a sötét utca elejéhez és oda hívtam az egyik srácot.
- Szia,szépfiú. mondtam.
- Hello, szép hölgy. Merre tartasz? kérdezte a srác.
- Tudod most költöztem ide és gondoltam segíthetnél egy kicsit eligazítani. mondtam.
- Esetleg elvihetlek valahova? kérdezte.
- Megtennéd? kérdeztem majd kicsit meghúztam a zakóját.
- Ilyen jó nőt még jó,hogy elviszek. mondta a srác majd intett a többieknek,hogy menjenek el. Elindultunk befelé az utcába majd a srác megfogta a fenekem. Felé fordultam belenéztem a szemébe.
- Maradj csöndbe! utasítottam majd megváltozott az arcom és a fogam is előjött. Elfordítottam a srác fejét majd beleharaptam a nyakába. Elkezdtem kiszívni a vérét. Mikor már majdnem kiszívtam az összes vérét egy hang szólalt meg mögöttem.
- Katherine? kérdezte. Hátrafordultam és egy fekete hajú, kék szemű férfi állt előttem. 

- Nem. Aida vagyok. mondtam határozottan majd a pasas felé nyújtottam a kezem. Megcsókolta a kézfejemet majd azt mondta.
- Elnézést, csak annyira hasonlítasz valakikre. Komolyan sajnálom. mondta a pasas.
- Nem haragszom, de ezt szeretném befejezni szóval lekopnál?! mondtam határozottan majd vissza fordultam,hogy kiszívjam a maradék vért a srácból. De az ismeretlen fekete hajú pasas megragadta a torkom és a falnak nyomott.
- Mi a fenét csinálsz? kérdeztem majd megragadtam a kezét,hogy végre engedjen el.
- Idősebb vagyok nálad ebben biztos vagyok, szóval ne kötekedj. mondta a pasas. Megszorítottam erősebben a kezét majd a földre tepertem. 

- Kíváncsi lennék ki az erősebb... mondtam majd egy gúnyos mosoly került az arcomra és elsuhantam.